A dekatónia

Bozay Attila második alkotói periódusában már fellelhető, és az Op. 31. Csongor és Tünde komponálásától élete végéig fontos szerepet játszó hangrendszer a dekatónia. A Bozay-féle dekatónia olyan tízfokú hangrendszer, amely a teljes kromatikus mezőből elhagy két hangot, melyek egymástól pontosan tritónusz távolságra találhatók. Ilyen módon 10 hang marad, ezek pedig két, egymástól tritónusz távolságra lévő kromatikus pentachordot alkotnak. Ez a Bozay-féle dekatónia hatféle hangkészlettel létezik. 

A Bozay-féle dekatónia egyébként hangkészletét tekintve megegyezik Olivier Messiaen 7. móduszának transzpozíciójával. Tény, hogy Bozay gyakorta használta a tizenkétfokúságot, és időnként a tizenegyfokúság is előfordult. De használta saját típusú tízfokúságának továbbredukált változatát is. Ezt a fajta kilencfokúságot úgy érte el, hogy a dekatóniában lévő két öttagú cluster valamelyikéből elhagyta a középső hangot. Egy bizonyos hangkészletű dekatóniából két különböző típusú kilencfokúság alakítható ki ilyen módon. Fellelhető az életműben, hogy egyazon mű tételeiben teljes tudatossággal használt egyféle dekatóniát, az abból elérhető kétféle kilencfokúságot, sőt, az adott dekatóniából mindkét lehetséges kilencfokúság irányába redukált hangkészletet is, amely így nyolcfokúságot eredményez. Ez a nyolctagú hangkészlet pedig már megegyezik azzal az aleternáló nyolcfokúsággal, melyet Bartók–Lendvai kapcsán 1:2-es modellskálaként, Messiaen nevéhez fűződően a 2. móduszként, Stravinsky után pedig két tritónusz távolságban egymáshoz illesztett dór tetrachordként ismerhetünk.